Szappanos István cscst.,  1929. dec. 1. – 2022. dec. 12.  Nyugdíjas elektromérnök, a 22. sz. Bessenyei György cserkész-csapat parancsnoka 1953-56,  Teleki Pál tanya parancsnoka 1962-1972, Cleveland körzeti parancsnok 1964-66, 1972-ben pedig A KMCSSZ III. kerületi (USA) parancsnokságot vállalt. A clevelandi Magyar Múzeum alelnöke 1997-99 és 2004-2009, és az elnöke volt 2001-2003.

Cikk és videó interjú Szappanos Istvánnal ITT megtekinthető.

Szappanos István cscst. (Kecskemét, 1929. december 1. – Mentor, Ohio, USA, 2022. december 12.), elhunyt házasságának 66. évében. A Szappanos család nesztora, 1997-től a Szövetség egyik tiszteletbeli elnöke.

A kecskeméti Gróf Tisza István Gimnáziumba járt. 1944-ben, tizennégy éves korában családjával elhagyja Magyarországot, az orosz megszállás elől Németországba menekülve. A Passau melletti Waldwerkében az akkor alapított magyar gimnáziumban érettségizik 1948-ban, majd Amerikába, Clevelandba vándorol ki, ahol egész életét tölti. 1951 és 1953 között az amerikai hadseregben szolgál, 1952-ben Koreában. 1966-ban elektromérnöki diplomát szerez a clevelandi Fenn College of Engineering-ben. 1959-1996 között vezérléstechnikai gépsorrendszerek tervező és projektvezető mérnöke a Reliance Electric Company-nál, Clevelandban, majd 1996 után három évig a szakmájában konzultáns.                                                    

Cserkésztevékenységei egy nagy füzetet töletenének ki. Pista bát a külföldi magyar cserkészet egyik nagyjaként kell említenünk, aki egész életén át a mozgalomban tevékenykedett, alkotott és szolgált. Kiscserkész ígéretet a kecskeméti 121. sz. Gróf Tisza István Gimnázium csapatában tett, majd őrsvezetői képesítést is ott szerzett. 1947–1948-ban a passaui magyar gimnázium Teleki Pál  cserkészcsapatának őrsvezetője, majd 1953–1956 között a clevelandi 22. sz. Bessenyei György cscs. parancsnoki tisztségét tölti be. 1963–74 között a clevelandi Cserkész Barátok Körének főtitkára, a helyi cserkészbálok főrendezője. Nagyon büszke volt arra, hogy még ma is él a cserkészbálok sok szép hagyománya, többek között az elsőbálozók bemutatása, amit ő és felesége dolgoztak ki. Megtervezte a helyi cserkészbál meghívóját, ami 1975-től a kétezres évek elejéig forgalomba volt. Továbbá, 1962–72 között a clevelandi Cserkészpark (akkor Teleki Pál-, ma Csángó Tanya) parancsnoka. 1964–1966-ig clevelandi körzeti titkár [(akkoriban), ma körzeti parancsnok az elnevezés], majd 1973–74 között a III. kerület (USA) parancsnoka.

A 1970-es, a 1975-ös, és az 1980-as jubileumi táborok adminisztratív vezetője, az 1985-ösön pedig a tábortörzs  parancsnoka. 1965–72 között a központi vezetőképző (vk.) táborok gazdasági és műszaki vezetője, majd 1969–73 és 1977–85 között a Szövetség, valamint 1997–99 között a III. kerület Fegyelmi Bíróságának tagja. Az 1973-ban tartott központi vk. táborok összekötő parancsnoka, 1981-ben meg összekötő parancsnok-helyettese lett. 1974–79 között a központi vk. táborok műszaki vezetője és a magyarságismereti tábor előadója. 1975–77-ben központi öregcserkész (ma felnőttcserkész az elnevezés) vezetőtiszt és a Sík Sándor Cserkészpark Egészségügyi és Műszaki Bizottságának tagja. 1990-ben a Graz (Ausztria) melletti eibisbergi vk. tabor műszaki törzsének tagja és a tiszti tábor előadója. Kidolgozta a központi vk. táborok adminisztrációs folyamatát és az azokhoz tartozó űrlapokat, amelyek évekig használatban voltak, ameddig a számítógépes rendszert be nem vezettük. A Szövetség adatlapjainak központi főmegbízottja lett, amely feladatot 2002-től ennek a tisztségnek a megalapításától tíz éven át szakszerűen végezte, több száz cserkésztisztünk életrajzát összegyűjtve. Az évek során több egyéb vezetői beosztást is kapott, így a felsorolás nem teljes.

Más magyar szervezetekben is tevékenykedett, többek között 1997–1999 és 2004–2009 között a Clevelandi Magyar Történelmi Társulat (Magyar Múzeum) alelnöke, majd 2001–2003 között elnöke, igazgatósági tagja; betegségéig sokaknak tanácsadója. A Szent László Rend tagjai közé is felvették.                          

Cserkészkitüntetései: a Jó munkáért! Teleki-emlékérmet 1970-ben kapta meg, a Szövetség 1975-ben a II. Rákóczi Ferenc-emlékéremmel, valamint többször oklevéllel is kitüntette. Szerteágazó, és különösképpen szövetségi szinten sok éven át végzett szolgálataiért több kitüntetést is megérdemelt volna. A clevelandi Cserkész Barátok Köre, az ott alapított Csodaszarvas Díjjal, kiadásának első évében tüntette ki.

A külföldi magyar cserkészet elkötelezett tagját, szorgalmas, odaadó és szolgálatkész vezetőjét veszítette el vele.

Életrajza nyomán Fischer Viktor cscst., szövetség tiszteletbeli elnök.

 

Szappanos István, (1929 Kecskemét – 2022 Cleveland USA).
Egy olyan személy életútját szeretném röviden bemutatni, kivel 2022. áprilisában, a „Megújul az André kereszt” című cikkemmel, Isten akaratából kerültem kapcsolatba, miután mindkettőnk küldetése ugyanazon értékekre épült. Emléket állítani azon elődeinknek, kik keresztény értékek, hagyományok ápolásával, meggyőződéses hitéletükkel, egymás iránti kölcsönös tisztelettel, megbecsüléssel, vállaltak szerepet az adott település mindennapi életében, működésében, fejlődésében, és olyan maradandót alkottak, amelyre mindannyian büszkék lehetünk, amelyért kijár elődeinknek, a tisztelet, a főhajtás, az emlékezet. Hatalmas megtiszteltetés volt számomra, több E-mail levelet váltani vele. -Szalai József
 
Kedves Józsi!
Szabadjon legelsőben szívből gratulálni pályafutásodhoz, és ahhoz a sok szép eredményhez, amivel a magyar múlt tragédiáit megörökíted. Adjon az Úristen erőt és egészséget, hogy, ég ezt tovább folytasd.
Gyermekkoromat a Kecskemét melletti Városföld Pusztán, családi földbirtokunkon, és az azon lévő, 1924-ben apám által épített kúriában töltöttem. Az első négy gimnáziumot a kecskeméti gróf Tisza István Református Kollégiumban végeztem. 1944-ben hagytuk el otthonunkat apám távollétében (katona lévén), anyámmal és Tamás öcsémmel. Decemberig a Kőszeg melletti Velem községben szálltunk meg, majd a front közeledése miatt tovább Ausztriába, a Mariazell melletti Josefsbergben szálltunk meg.  A közelgő oroszok hamarosan onnan is tovább kergettek, majd 1945 tavaszán Bajorországban, a Wolfratshausen melletti Bosch nagygazdaság majorjainak egyikében, Mooseurachban kaptunk munkát és lakást.
1946 őszén a szomszédos Beuerbergbe kiköltözött müncheni leánygimnázium tanulója lettem, ahol az V-ik osztályt kezdtem meg. Majd 1947 januárjában a Passau/Waldwerke magyar gimnázium internátusába kerültem, ahol gyorstalpaló futószalagon júliusig behoztam a menekülés alatt elvesztett tanéveket és elvégeztem az V.,VI., és VII-ik gimnáziumi osztályokat és a VIII-ikat teljes tanév alatt 1947-48-ban, majd leérettségiztem. Érettségi után kivándorlásunkig, mint lakatosinas (azaz ezermester inas, lyukas fazékfoldozástól, biciklijavításon át villanyszerelés és vízvezeték szerelésig) dolgoztam.  1949 szeptemberében Bremerhafenban hajóra szálltunk Amerika felé.
Az USA-ban Mantua, OH községben kaptunk elhelyezést öreg amerikás farmeroknál, Buják Pali bácsiéknál. Onnan hamarosan beköltöztünk az akkori magyar Mekkába, Clevelandba. Apámmal együtt többféle munkában megfordultunk, farmmunkától kezdve nyomdagéptisztító üzemig, és mint autó-karosszéria hegesztő a GM futószalagján is dolgoztunk. 1951 márciusában behívtak katonának az US Armyba, több más magyar DiPis (Displced Person) kortársammal együtt. A marylandi Edgewood Army Chemical Centerben kaptam basic traininget, majd 1952 januárjában hajóra szálltam Seattle-ben, irány nyugat. Yokohama-ban megkaptam az úti parancsot egy harci utász századhoz Koreában (ez az akkori háború alatt), ahol aztán eltöltöttem egy évet, mint a század postása. 1953. márciusban szereltem le.
1953. szeptemberben beiratkoztam  a clevelandi Fenn College elektromérnöki fakultására és teljes időben, a GI Bill (katonai szolgálatom eredményeképpen)  anyagi segítségével és szüleimnél való lakás mellett le is tettem két évet. Megnősültem, feleségem Petres Zsuzsánna hamarosan meglepett első gyerekünkkel, amiért is munkába kellett állnom, az egyetemet este folytattam. 1960-ban kaptam meg a BEE (villamos mérnöki) diplomámat. Két fiú és két lány gyerekünk született, akiktől ma már 9 unokát élvezünk. Mind itt laknak a közelben. Nevelésükhöz szorosan hozzátartozott a magyar iskola és a magyar cserkészet. Mind a négy beszél, ír és olvas magyarul. Ez mind feleségem Zsuzsa érdeme, mert én azokban az időkben sokat távol voltam a családtól munkabeosztásom kapcsán. Az unokáknál már sajnos befejeződött a magyar tudás, (vegyes házasságok), az amerikai élet befolyása eredményeként. Én, mint elektromérnök a Reliance Electric cégnél töltöttem 37 évet, nyugdíjba menetelemig. Vezérléstechnikai szakbeosztásomban nehézipari (acél és alumínium megmunkáló) gépsoroknak irányítási és vezérlési rendszereit – későbbi években számítógépesített programozással – terveztem, tárgyaltam, és sok esetben üzembe helyeztem, mint „project engineer”. Ennek kapcsán bejártam a világot, Svájc és Németországtól, Brazílián és Mexikón keresztül Japán, Korea, Kína és Tajvan-ig. Lucern-ben (Svájc), az ottani beinduló leányvállalatunknál töltöttem fél évet 1974-ben, mint szaktanácsadó, és 1979-84-ig cégem külföldi (Mexikó, Brazília, Anglia, Svájc, Németország) leányvállalatai felé teljesítettem technikai liaison szolgálatot és segítettem azoknak mérnöki teljesítőképességét elősegíteni. 1989-90-ben Düsseldorf melletti (Kempen)  leányvállalatunknál töltöttem másfél évet, ahol egy 8 millió dolláros projectet, egy tajvani gyárnak szállítandó több alumínium megmunkáló gépsor elektromos meghajtó, irányító és vezérlő berendezésének letárgyalását, tervezését és kivitelezését vezettem le.
Magyar oldalon, az emigrációs társadalomnak végig munkás tagja lévén a Külföldi Magyar Cserkész mozgalomban fejtettem ki legtöbb munkámat, ahol a clevelandi és később a külföldi magyar cserkészet megalakulásában, megerősödésében, szolgálatában  vettem ki részemet. Szolgálatomért cserkészcsapattiszti rangot értem el és a legmagasabb kitüntetést, a Teleki Érmet nyertem el.  Nyugdíjas koromat elérve, 1996-ban, egy hosszú munkás élet után, teljes mértékben visszatértem a kizárólagos magyar életbe. Ezt követően időmet a Clevelandi Magyar Történelmi Társulat, a Clevelandi Magyar Múzeum vezetésével töltöttem 1996-2016-ig. Ebben és a cserkészetben töltött munkám eredményeképpen a Szent László Rendbe, mint Lovag felvételt nyertem. Amellett foglalkoztam családunk genealógiájával, melynek családerdőjébe több mint 3000 személyt sikerült eddig összeszedni. Levelezek régi cserkész vezetőkkel, hogy a külföldi cserkész mozgalom hű történelmének megírásához szükséges személyes biográfiákat begyűjtsem, és élénken részt veszek dr. Koncz Lajos barátom abbani igyekezetében, hogy a németországi magyar iskolák és tanulói történetét egybegyűjtsük. Aminek eredménye egy 650 oldalas könyv: „…Az Írás Megmarad. A németországi magyar gimnáziumok története 1946-56”, ami ma is kapható az Amazon internetes vásárlóközponton keresztül, vagy olvasható az OSZK digitális könyvtárában. Az elmúlt 15 év alatt megírtam és kiadtam korlátolt számban, csak családtagoknak és barátoknak,  saját élettörténetemet, az apám által írt saját Élettörténetét, majd  „A kecskeméti református Szappanos Család Legendáriumát” és anyám családjának „A félegyházi Endre család Legendáriumát” Ezek a munkák mind elérhetőek az OSZK digitális könyvtárában, csak a nevemet, mint szerzőt kell beírni a keresőbe. (http://mek.oszk.hu/katalog/).
Ma, 92 éves koromban szaporodó egészségügyi problémákkal küszködök, amellett a látásom is elromlott olyannyira, hogy autót vezetni már nem tudok. Hát ennyit, talán egy kicsit túl bőven is, magamról.
Baráti üdvözlettel: Pista bátyád